A Kanári-szigetek egy Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport, amely 7 nagyobb és több kisebb szigetből áll az Atlanti-óceánban. Bár európai ország fennhatósága alatt áll, legközelebb hozzá mégis Marokkó partjait találjuk. Ez az afrikai közelség érezhető a klímán és a szigetek földrajzi adottságain is, de a városok megjelenése és az általános közeg európai érzetet ad. Turisztikai szempontból talán Tenerife és Gran Canaria a legnépszerűbbek, pedig az általam most bemutatott szigetek is igazán különlegesek, így ha kevesebb turistára vágyunk, érdemes ezeket választani. Érdekesség egyébként, hogy a Kanári-szigetek nevét nem a kanári madárról, hanem a latin kutya (canaria) szóból kapta, (a kutyák még a címerben is szerepelnek), és a madár szerezte nevét a szigetről.
Lanzarote
A szigetcsoport észak-keleti részén elhelyezkedő sziget a legősibb a 7 nagy közül, és gyakran nevezik még a Száz vulkánok szigetének is. Azt hiszem, ez rögtön ad is számunkra egy elég pontos elképzelést, ugyanis itt tényleg mindent a vulkánok határoznak meg. A táj akár egy különleges posztapokaliptikus helyszín, ugyanis megszilárdult lávafolyamok alakítják a létképet, bármerre is nézünk. A vörös, barna és fekete árnyalatait látjuk, amerre csak a szem ellát. Látványos növényvilág nem jellemző a szigetre, cserébe viszont itt aztán igazán érezhetjük a természet erejét, ugyanis a vulkánok hatásait látva egészen apróvá válunk. Engem ez a fajta kietlenség egyáltalán nem zavart, sőt elementáris erővel hatott rám.
Több mint 300 vulkán található itt, de 1824 óta nem volt vulkánkitörés. A Timanfaya Nemzeti Parkba mindenképp érdemes ellátogatni, ami Lanzarote legnagyobb vulkánkitörés-sorozatának helyszíne. Mintegy 100 vulkán tört ki ebben a térségben 1730 és 1736 között, ami teljesen átalakította a tájat. Szervezett, buszos túrán nézhetjük meg a környéket, ami számomra valami egészen elképesztő élmény volt. Tökéletes zenei aláfestést kaptunk az út során, ami drámai összhangot alkotott a természettel. Hidegrázós pillanatok.
A szigeten jó néhány természeti különlegességel találkozhatunk még. Sétálhatunk a Cueva de los Verdes barlangrendszerében. Ellátogathatunk az El Golfo nevezetű, félig beszakadt vulkáni kráterhez. Különlegességét az adja, hogy egyik oldala az óceánban van, ellentétes részén pedig egy algáktól zöldre színezett tó alakult ki. Van itt barlangból kialakított hangversenyterem, de lávabarlangban található trópusi kert is (Jameos del Agua).
Ez a különleges összhang a természettel az egészet szigetet jellemzi, ami César Manrique nevéhez köthető. Ő volt az a művész-aktivista, akinek nézetei alakították ki a mai Lanzarote képét: minden épület fehérre festett, minimális színes kiegészítéssel attól függően, hogy vízparton vagyunk (kék) vagy épp a sziget belsőbb részein (barna vagy zöld). 4 szintnél magasabb épületek nem épülhetnek, és nem látunk sehol sem kihelyezett reklámokat. Bizony, így is lehet. Ember és természet egymás mellett, kifinomult összhangban. Érdemes ellátogatni a művész egykori otthonába is (César Manrique Foundation), ami ennek az egyensúlynak a tökéletes megvalósulása és egyben egy igazi művészeti alkotás. Manrique volt az első, aki otthonát egy megszilárdult lávamezőre helyezte, ezzel is példát mutatva másoknak, hogy bizony ezek is lakható területek.
Az én kedvencem a szigeten egyértelműen a Mirador del Rio, a sziget északi részén található kilátópont, ahonnan rálátunk a szomszédos La Graciosa szigetére. Ez a látvány tényleg lélegzetelállító. A kéknek ilyen árnyalatát szerintem még sosem láttam. Mintha nem is víz terült volna el előttem, hanem egy különleges azúr bársony, aminek puha felszínét egyszer csak megtöri a szemközti sziget homokszínű nyúlványa. Elképesztő!
Bár Lanzarote sokszor adott számomra marsi hangulatot, a kietlenség és élénk színek hiánya egy cseppet sem volt unalmas számomra, sőt! Ehhez hasonló tájat még sosem láttam, és jó érzés volt "pici embernek" lenni. Ha valami különlegesre vágysz, Lanzarote a jó választás!
Fuerteventura
A szigetcsoport második legnagyobb tagja, melyet a Kanári-szigetek strandjának is becéznek gyönyörű partjainak köszönhetően. Szintén vulkáni eredetű, így a táj is ehhez igazodik, ám az utolsó lávaömlés itt már évezredekkel ezelőtt volt, emiatt megjelenése "finomabb" mint Lanzarote esetében. Dombos-völgyes tája a vörös száz árnyalata gyér növényzettel, de találunk itt végtelennek tűnő homokdűnéket is. A sziget magasabb részeiről lenyűgöző a kilátás. A számos kilátópont közül mindenképp érdemes néhányat feltennünk a megnézendő listánkra.
A víz szerelmeseinek Fuerteventura tökéletes választás, hiszen igazi búvár -és szörfparadicsom. Ha pedig csak úszkálni és strandolni szeretnénk, a gyönyörű finomhomokos part és kristálytiszta víz nem fog csalódást okozni - mint például a Playa del Sotavento.
Ha egy kis időutazásra vágyunk, Betancúria - a Kanári-szigetek történelmi fővárosa - kellemes felüdülést nyújthat számunkra. A kisváros tökéletes délutáni úticél egy kis andalgáshoz és étterem-látogatáshoz. Burjánzó növényzetével és fehérre meszelt épületeivel akár egy igazi oázis.
Be kell valljam, a két sziget igazi meglepetés volt számomra. Korábban a Kanári-szigeteket valamiféle nagyon zöld, nagyon élénk helynek képzeltem, ám a valóság ennél sokkal vadregényesebb. Az én választásom egyértelműen Lanzarote, de strandjai miatt Fuerteventurával párban az igazi a két sziget, ami a fél órás komp útnak köszönhetően abszolút kényelmesen kivitelezhető, így egy igazán változatos nyaralásunk lehet, ha idelátogatunk.
Megjegyzés küldése