Ó Tanzánia, ó Afrika! Rögtön belecsapok a közepébe: beleszerettem Afrikába és a szafarik világába. Korábban is jártam már a kontinensen, de az északi részén, ami teljesen más. Ez itt a nagybetűs Afrika: párduc, oroszlán, gorilla, makákó, bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdió... (remélem énekelve olvastátok, én úgy írtam). Az ország már régóta bakancslistás volt számomra a vadvilág miatt, de az itt töltött majdnem két hét teljesen felülmúlta a várakozásaimat. Voltunk Zanzibár szigetén, Arusha városában és egy 5 napos szafarin Tanzánia északi nemzeti parkjaiban, így egy igen változatos és izgalmas utazásunk volt.
Tanzánia Kelet-Afrika partvidékén helyezkedik el, Tanganyika és Zanzibár egyesülésével jött létre. Magyarországnál kb. tízszer nagyobb, lakossága 57 millió fő. A leggyakrabban beszélt nyelvük a szuahéli, de a kontinens nyelvileg egyik legváltozatosabb országa. Zanzibár lakosságának nagy része muszlim, míg a szárazföldi területeken nagy arányú a keresztény népesség. Sok helyen lehet találkozni a pásztorkodó, maszáj törzsekkel is. A korábbi brit gyarmati kapcsolat a mai napig megmaradt bal oldali közlekedésből is érzékelhető. A szegénység és elmaradottság mindenhol ott van, de lassú, stabil gazdasági fejlődés jellemzi.
A mi utazásunk első része Zanzibár szigetén kezdődött, Stone Town városában, ami Zanzibar City történelmi része. Népszerű turista célpont, ami a káoszt idéző szűk utcáival és a rengeteg emberrel elsőre igazi kultúrsokk volt, de egy vezetett városnézés után barátságosabbá vált. Nagyjából 4 különböző program van itt, amin mindenki részt vesz: a már említett városi séta, az óriásteknősök lakta Prison Island (bődületesen turistás), a szigetjáró, fürdőzős Blue Safari és a Spice Farm fűszertúra. Alapvetően kettős érzéseim vannak a várossal kapcsolatban: egyrészt érdekes volt belelátni egy teljesen más kultúrába, de nagyon érezhető, hogy mennyire a turizmusra támaszkodik itt minden. Nem egy olyan hely, amit magadtól felfedezel, hanem a csoportos, tömegturizmus jellemző rá.
Innen repültünk Arushába, a szafarink kiindulópontjába, ami egy elképesztően nyüzsgő város. Mi egy 5 napos szafarit választottunk a Serengeti Wakanda szervezésében, ami érintette a Serengeti, az Ngorongoro és a Tarangire Nemzeti Parkokat. Szállásunk minden nap másik helyen volt (hol budget lodge-ban, hol sátorban), így szafari autónkkal folyamatos mozgásban voltunk. A napokat többnyire 6-7-kor indítottuk, és délután 5-6-kor értünk vissza a szállásra. A sofőr egyben a túravezető is, aki mindenféle hasznos infót tud az élővilágról. Minden autónak/csoportnak (mi öten voltunk) van egy saját szakácsa, aki elkészíti a napi 3 étkezés ételeit. Reggeli a szálláson, ebéd a parkban és vacsora ismét a szálláson. A tanzán konyha egyébként meglepően emlékeztet a magyarra, nagyon itthoninak éreztem az ízeket. Kényelem és higiénia szempontból minden rendben volt. A parkokban rendszeresen takarított mosdók várják a látogatókat, a szállások is tiszták, egyszerűek. Öltözködést tekintve érdemes sok réteggel készülni, mert a reggelek elég csípősek.
A szafari valami elképesztő élmény volt. Én arra számítottam, hogy jó szerencsével majd látunk minden nap néhány állatot, ehelyett mintha az Oroszlánkirály legsűrűbb közepébe csöppentünk volna. Felsorolni is nehéz lenne, hogy hány fajjal találkozunk közvetlen közelről. Felejthetetlen élmény volt saját életkörülményeik között látni őket. A túrák alatt végig az autóban kell maradni, melynek felnyitható teteje megkönnyíti a nézelődést. Az autó nincs rácsozva, és a sofőrnél nincs fegyver - válasz a két kérdésre, amit a legtöbbet kaptam. :)
Ezután újra visszatértünk Zanzibárba, ezúttal a keleti partra, ami gyönyörű partjairól híres. Ez igazán ideális a víz szerelmeseinek, ugyanis koralljainak és a víz tisztaságának köszönhetően búvárkodásra és snorkelezésre is kiválóan alkalmas. Az itteni szállások abszolút a külföldi igényekhez igazodnak, rengeteg nyugatias szálloda, hotel és bungaló közül lehet választani. A fürdés különböző módjain kívül itt sok látnivaló nincs, tehát Zanzibárt mint önálló úticélt én nem ajánlom, de csak mert az aktív utazásokat jobban kedvelem. Az igazi pihenős-pihenős, láblógatós utazóknak abszolút jó célpont önmagában is.
Összességében imádtam az utazást! Ha tehetitek, egy szafarira mindenképp látogassatok el, mert megváltoztatja a gondolkodásotokat, és ahogyan a természethez viszonyultok!
Jöjjön még néhány hasznos infó és tanács:
- Ne feledkezz meg az oltásokról! Bár kötelező oltás nincs, a sárgaláz elleni erősen ajánlott, valamint a tífusz, és a hepatitis elleni vakcinákat is érdemes beadatni. Ezeknek a költsége magasan több tízezer forint, így nem árt előre kalkulálni velük.
- A malária szintén magas egészségügyi kockázat, amit az ottani szúnyogok csípésével lehet elkapni. Erre létezik malária gyógyszer, amit megelőző jelleggel kell szedni az utazás alatt valamint utána néhány napig.
- A beutazáshoz vízumot kell igényelni. Ezt érkezéskor a helyszínen meg lehet tenni, de online is kérvényezhető, amivel megspórolhatsz egy kis sorban állást. Ennek díja 50USD.
- Tanzánia hivatalos pénzneme a tanzániai shilling, de az USA dollár is mindenhol elfogadott, ám ennél érdemes odafigyelni arra, hogy nagyon sok helyen csak a 2007 után nyomtatottat fogadják el, így pénzváltásnál ezt mindenképp meg kell nézni.
- A kártyás fizetés nagyon kevés helyen elérhető. Ahol igen, ott 4-5% plusz díjat számítanak fel a szolgáltatás használatáért.
- Borravalót adni szinte mindenhol "kötelező". A helyi fizetések nagyon alacsonyak, így erősen elvárt, hogy minden szolgáltatás esetében borravalót adjunk. Ez többnyire 1-2 dollár, így ajánlott kis címletekkel készülni, de például egy szafari túravezetőnek nagyjából 10USD/nap/fő az "illendő" borravaló.
- Légy rugalmas! Elég sok dolog szabadon vagy lazán értelmezett Tanzániában. A napi ütemtervet elég ritkán sikerült tartani, nem stresszelnek rá semmire. Hakuna matata! :)
- A helyi tömegközlekedés tényleg elég helyi... :) Mi nem próbáltuk ki, elég haladónak tűnt volna felpréselni magunkat egy tömött platóra. Rengeteg a transzfer szolgáltatás, amit többnyire a szállásokon lehet igényelni. Zanzibárban a reptér-keleti part 45USD, míg a reptér Stone Town 15 USD, de érdemes alkudni is. Arushaban mi tuktukkal közlekedtünk, ami néhány dollár, de ez is megegyezés alapon.
- Apropó alkudozás. Lehet és többnyire ajánlott is. Bazárokban nincs fix ár, minden a többszöröséről indul, így nem árt előre kitalálni, hogy mi lenne számunkra az ideális összeg, és az alatt indítani.
- Árak: turistáknak nyugati, turistás árak, tehát nem olcsó. Ha viszont letérsz a főutcákról, és bemerészkedsz az igazi lokál helyekhez, néhány dollárból nagyon finomat lehet enni, és az élmény is sokkal jobb lesz.
HAKUNA MATATA!
Megjegyzés küldése