Lengyelország friss szemmel

Bevallom, Lengyelország sosem szerepelt kifejezetten elöl az utazási terveim között, de most két alkalommal is lehetőségem nyílt felfedezni az ország különböző nagyvárosait, valamint vidéki régióit, ami teljesen megcáfolta a korábbi elképzeléseimet. Lengyelország bár alapvetően inkább a kelet-európai régióhoz tartozik, mégis borzasztóan elöl jár. A színes házikókkal övezett macskaköves utcák tökéletes összhangban férnek meg egymás mellett a modern, rendkívül futurisztikus városnegyedekkel. Bemutatom a legfontosabbakat kicsit közelebbről is!

Varsó óváros

Varsó

Varsó Lengyelország legnagyobb, körülbelül 2 millió lakosú városa - egyben a főváros is - ahová a LOT lengyel légitársaság járataival alig több mint 1 óra alatt megérkezhetünk. 

Talán ha Varsóra gondolunk, mindenkinek rögtön az óváros hangulatos utcaképe jut eszébe, ami tarka épületeivel azonnal visszaröpít bennünket a korábbi évszázadokba. A 2. világháború során a város közel teljesen elpusztult, így jelenlegi állapota az '50-es évek újjáépítési munkáinak köszönhető. Ennek köszönhetően képzelhetjük magunk elé, hogy miként uralkodhattak innen a királyok, akiket az arisztokrácia egyébként sokszor külföldről választott meg szavazás útján.

Varsó belváros

Az idilli óváros kellően megalapozza a hangulatot, de ami számomra igazán lenyűgöző, a belváros modernitása, ami bármelyik nyugat-európai metropolisszal felveszi a versenyt. Ami nekem leginkább megnyerő, hogy miként keverik a régit az újjal. Rengeteg ipari épületet, korábbi gyárat "hasznosítanak újra" akár irodaházként, lakóépületként, bevásárlóközpontként stb., miközben meghagyják az épületek korábbi indusztriális jellegét, és ezt ötvözik a modern megoldásokkal. Ettől igazán újszerű, de mégis otthonosságot sugalló városkép alakul ki, aminek minden esetben részei a nagy szabadterek, zöld részek, szabadidő parkok, ami nagyszerű életteret biztosít. Ez egy olyan minta, amit itthon is szívesen viszontlátnék!

zapiekanka, pierogi

Krakkó

A korábbi lengyel főváros régebbi fontosságának köszönhetően bővelkedik történelmi jelentőségű épületekben, hiszen évszázadokon keresztül ez volt a királyi család lakhelye, uralkodási központja. Lakossága körülbelül fele Varsóénak, ám turisztikai szempontból sokkal népszerűbb, ami a rengeteg idelátogatóban nyilvánul meg. A 2. világháború előtt nagyszámú zsidó kisebbség élt itt,  ami ma is átszövi a város hangulatát, történelmét. Az éjszakai élet szintén meghatározó szerepet kap a megannyi bárnak, hosszan nyitvatartó étteremnek köszönhetően. A pierogi és a lengyel melegszendvics, a zapiekanka itt kötelezően megkóstolandó. 

Wroclaw

Wroclaw

Wroclaw Szilézia fővárosa, Lengyelország negyedik legnagyobb városa, és az én kedvencem is egyben (bár Varsóval komoly a verseny). A hatalmas terű, megelevenedő képeslap-jellegű belvárosának köszönhetően nekem az idilll teljes megtestesülése. Sok városban látni hasonló, színes házikós piacteret, de itt valahogy különösen hangulatos az utcakép a nagy tereknek, fiatalos vendéglátóhelyek sorának köszönhetően.

Wroclaw egyediségéhez hozzájárul, hogy átszeli az Odera folyó, ami számos sajátos hangulatú szigetet alakított ki. Ilyen például a katedrális sziget, melynek összes épülete ma is az egyház kezében van, és szinte egy több évszázados időutazást tesz lehetővé. Kicsit arrébb barangolva rögtön a fiatalos, hívogató folyóparthoz érhetünk, amin számos szórakozóhely, vendéglátóhely csalogat betérésre. Mindezek tökéletesen megférnek egymás mellett a korábban Varsónál említett indusztriális jellegű, modern lakóépületekkel is. Wroclaw számomra egy nagyon élhető, jó adottságú városnak tűnik, ami kevésbé turistás jellege miatt jól átadja a lengyelek életstílusát.

Ksiaz-kastély, Wroclaw

Térjük ki még kicsit a Szilézia-térségre, ugyanis Wroclawból kiindulva számos érdekes helyre ellátogathatunk ezen a német és cseh határ által közrefogott területen. Itt mindenképp meg kell említenem a Ksiaz-kastélyt,  ami tökéletes betekintést ad, hogy milyen lehetett az arisztokrácia élete a 20. század derekán.

A lengyel-magyar barátságról szóló mondás pedig nem csak nálunk terjedt el. A „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” mondat gyakran hangzott el utunk során, ami mindig barátságos mosollyal és egy azt követő ,közvetlen beszélgetéssel folytatódott. Viszonylag kevés helyen érezhetjük egy, így nem árt megbecsülnünk... :)