Egy hirtelen ötlettől vezérelve néhány napja vettem magamnak egy buszjegyet Pozsonyba. Igazából csak egy közeli, gyors kiruccanásra vágytam, így esett a választásom a szlovák fővárosra. Miután elmeséltem a barátaimnak, bevallom, szinte mindannyian le akartak beszélni, miszerint nincs ott sok látnivaló, de úgy voltam vele, miért ne. A laptopom nálam, így legrosszabb esetben is maximum egy kis helyszínváltozás lesz a napi teendők mellé.
Mivel közeli úticél, jöhettem volna autóval is, mégis úgy gondoltam, hogy kipróbálom a Flixbust, hiszen olcsó is, gyors is - legalábbis a leírás alapján… Még annak ellenére is, hogy korábban erről a cégről is csak rosszat hallottam a barátaimtól - pedig esküszöm nem válogatósak. :D Szóval tényleg nem értem, mi ütött belém, hogy minden véleménnyel szembe mentem, de azt hiszem saját magam akartam megtapasztalni.
Tehát mi az én élményeim? Fél óra indulási késés mindenféle értesítés nélkül, amit szintén egy fél órás, kétségbeesett Kelenföld pályaudvar körbejárás előzött meg néhány külföldi turistával, ugyanis semmilyen információ nem volt az indulási helyszínről. Ilyen nem várt izgalmakkal indult az utazás, de miután - kegyesen - megérkezett a busz, sima és gyors utunk volt. Nem mondom, hogy kellemes első benyomás, de ennek ellenére nem írtam le még magamban teljesen…
Update: Korábbi soraimat még egy pozsonyi kávézóból írtam. Azóta a központi pályaudvaron ülök, jelenleg 1 órás késésben a busz, aminek érkezéséről semmilyen tájékoztatást nem kapunk. Azt hiszem, kimondhatom, hogy mostanra teljesen beigazolódtak a barátaim fenntartásai. Ez volt az első és utolsó flix-utam - az fix.
Na és akkor mi a helyzet Pozsonnyal? A nem túl pozitív vélemények után, nekem abszolút kellemes csalódás volt, de a 2 nappal magasan elszámoltam magam. Kényelmes délelőtti érkezéssel, nem túl késői haza indulással lett volna megfelelő kikapcsolódás, cserébe így azt hiszem, kívülről megtanultam az óváros minden apró utcácskáját.
És ezzel meg is érkeztünk a város két jellegzetességéhez. Pozsony az egyik legkisebb európai főváros, így gyalogosan is könnyen bejárhatjuk. A történelmi óváros mindenképp megér egy látogatást, ugyanis a macskakövekkel borított szűk utcácskák kellemes felüdülést nyújtanak. A városrészt patinás kis épületek, díszes paloták és romantikus templomok tarkítják. Ezek történelmi hangulatát jól ellensúlyozza az egymást érő fiatalos éttermek és kávézók sora, ami igazi szabadidős központtá teszi az óvárost.
Pozsony nem lesz számomra olyan hely, amihez bármikor kapásból fel tudok majd sorolni rengeteg látványosságot. Számomra sokkal inkább a céltalan sétákról és a felszabadult, romantikus atmoszféráról szól. Ha mégis szeretnétek pár kapaszkodási pontot, akkor a sétátokat indítsátok a Mihálykapunál, ami a történelmi városrész “ajtaja”, majd csodáljátok meg a minden oldaláról mutatós Főteret. Közben ne felejtsetek el véletlenszerűen belesni az épületek belső udvarába, ugyanis igazi kincsekre lelhettek, például óriás sakktáblák, kávézók és szökőkutak formájában. A csodaszép, rózsaszínben pompázó Prímási-palota is jó példa erre, ami nemcsak kívülről gyönyörű, de egy igazán romantikus belső udvart is rejt. Sétáljatok el a Nemzeti Színház épülete mellett, és pihenjetek meg az itt található padok egyikén a szökőkutak szomszédságában.
Az óváros után érdemes egy-egy megállót ejteni az Elnöki Palotaként szolgáló Grassalkovich-kastélynál és a kívülről-belülről kék színben pompázó Szent Erzsébet templomnál (Blue Church) is. Utóbbi lett az egyik kedvencem. Kellemes vádli-edzéssel feljuthatunk a város felett magasodó, újjáépített Pozsonyi Várba is, ahol pazar kilátást kapunk az egész városra. Megcsodálhatjuk a vörös tetők sorából kibukkanó templomtornyokat és a Dunára épült UFO-hidat is. Ne hagyjuk ki itt a Barokk kertet sem, és mindenképp vessünk egy részletesebb pillantást a Lipót-kapura is.
Pozsony persze nem merül ki az óvárosban, a kommunizmus időszaka itt is meghagyta a maga jellegzetességeit. Ennek az időszaknak egyik emlékköve a már nem működő, ám annál karakteresebb Hotel Kyjev és a fordított piramis formájú Szlovák Rádió épülete is. Ezek brutalista vonásai izgalmas kontrasztot alkotnak a történelmi épületek kecses díszeivel szemben.
A sok séta mellett természetesen meg is éhezik az ember (lánya), és szerencsére az ételekben sehol sem csalódtam. Érkezésemkor egy fantasztikusat reggeliztem a Panenska kaviaren kávézóban, majd tradicionális ízek után kutatva, helyi ajánlásra a Brastislavska Restauracia-t választottam, ami egyébként Európa egyik legnagyobb étterme.
Na és mi a végső benyomás? Használjátok ki, hogy ilyen könnyen elérhető úticél Pozsony. Fél napra, egy napra tökéletes kiruccanás, ha kellemes hangulatra vágyunk, és nem bánjuk, ha olyan látványosságokat nézünk meg, ami nem feltétlenül ugrik be mindenkinek azonnal. :)
Megjegyzés küldése