Roxfortban jártam!

Ha követtek Facebookon vagy Instagramon, akkor már láthattátok, hogy múlt héten Londonban jártam, és utazásom fő célpontja a Harry Potter stúdió volt. A Harry Potter számomra nem csupán néhány könyvet vagy filmsorozatot jelent, hanem egy a gyermekkorommal. A Bölcsek köve volt az első film, amit moziban láttam, és talán ez volt az első könyvem is. J.K. Rowling szerettette meg velem az olvasást. Emlékszem mindig milyen őrületes izgalommal vártam az új részek megjelenését. Éjjel-nappal Harry Pottereset játszottam, a legkülönbözőbb "mugli" tárgyakat használtam varázseszközként, és még 14 évesen is úgy gondoltam, hogy csak tévedés lehet, hogy nem érkezett meg a roxforti levelem. A 22. szülinapomra végül csak ideért. Teljes oktatást sajnos nem kaptam, de betekintést nyerhettem ebbe a varázslatos világba.

Szerencsére a varázsvilág megszánta a muglikat is, és a Warner Brothers londoni stúdiójában meg lehet csodálni minden relikviát, amit a filmek készítése során felhasználtak, kezdve a könyvektől a ruhákon át, egészen a Trimágius Kupáig. Képzelhetitek, hogy milyen őrületes izgalommal vártam hát a napot, hogy én is eljussak ide, és végre sikerült!

Egy gyors eligazítás után megnéztünk egy kb. 10 perces filmet, ahol a főszereplők a forgatás alatti élményeikről beszéltek - itt el is morzsoltam néhány könnyet, annyira boldog lettem. Majd egyszercsak felemelkedett a mozivászon, és megjelent mögötte a Nagyterem ajtaja. Értitek??? A Nagyterem ajtaja! Ezen a ponton majdnem összepisiltem magamat, főleg mivel a film alatt végig az járt az eszemben, hogy milyen durva lenne, ha ez történne meg, erre tessék... Aztán odaözönlöttünk az ajtóhoz, majd amikor az kitárult, úgy éreztem magamat mint egy elsőéves roxforti gólya, csak én nem azért izgultam, hogy melyik házba osztanak be, hanem, hogy ne ájuljak el a boldogságtól.

Nehéz leírni, hogy milyen élményekben volt részem. Nehéz megfelelő jelzőket találnom, de talán a fantasztikus, fenomenális és felejthetetlen kezdik megközelítani. A folytatásban nézzétek meg az én kis képgyűjteményemet, beszéljen az helyettem! :)

(A bájitaltan terem valami eszméletlen részletességgel volt berendezve. Minden üveg kézzel írott címkékkel volt megjelölve, ja és természetesen az üstök saját magukat kevergették.)

Talán az Abszol út volt a legnagyobb élmény mind közül. Az összes üzlet kirakata annyira hívogató volt, hogy legszívesebben beköltöztem volna. Kár, hogy nem működő boltok voltak, mert akkor még most is ott lennék.

Végül pedig búcsúzunk a mi Piton professzorunktól.

Alan Rickman 1946 - 2016